A várósért rajongó ember elismerésre méltó törekvései mellett figyelmeztető gondolatokat is közreadott a lapban néhány nappal ezelőtt Béládi Ilona professzor asszony, a szegedi városszépítő bizottság elnöke. Csak egyetérteni lehet vele, öröklött értékeinket kötelességünk átmenteni az utánunk következő korosztályoknak.
Mindenképpen a megőrzendő értékek közé tartoznak Szeged szecessziós épületei. Alkotóik közül alighanem a legnagyobb tehetségű mester Magyar Ede volt, akire mostanában, születésének 111. évfordulóján emlékeztek a város barátai. De ki is volt ez a ritka tehetségű, mindössze harmincöt esztendőt megélt, az építészet iránt rendkívül fogékony ember?
Építőmesteri képesítését a fővárosban, a felsőipari iskolában szerezte. Először Temesvárott, majd rövidesen Szegeden nyitott tervezőirodát. Már első itteni munkája, a Tábor utca 5. szám alatti lakóház ízelítőt ad kivételes tehetségéből. Különösen kitűnik ez a kapubejárat növényi ihletésű vonalvezetéséből, és a kapualj két oldalán sorakozó leányalakok kezében lévő virágmotívumokból, amelyek már a szecessziót híven tükrözik. Ezt követően tervezte meg a Reök-palotát, amely napjainkban is Szeged legszebb szecessziós épülete. Fennmaradt házai közül ez a legsikerültebb, itt alkalmazta legbátrabban, ugyanakkor legkecsesebben a természeti formákat. Az épület díszeinek növényi formái, vonalkultusza, a megszokottól eltérő, különös színei nemcsak Szeged, hanem az ország legjobb szecessziós épületei közé emelik. A házon alkalmazott művészeti stílus minden bizonnyal az építtetőnek, Reök Istvánnak is szólt, aki Zürichben tanult, modern felfogású mérnökember, s ezen túlmenőleg Munkácsy Mihály unokatestvére volt.
Magyar Edének nem volt mérnöki diplomája, ami csak növeli egyéniségének értékét, csodálatos elhivatottságát az építészet iránt. A felsőipari iskolai alapokat tanulmányutakon, autodidakta módon fejlesztette, és a művészetek forrongásának központjában, Párizsban halmozta fel magában a szecesszió élményanyagát, formakincsét. A Reök-palota elkészülte 1907-ben valóságos csúcsteljesítménye a helyi iparosoknak, lakatosoknak, a díszítőszobrászoknak, és a kőműveseknek. Az épület gazdag mívességét értékelték Szegeden, és egymás után kapta a nagy feladatokat. Ezek az úgynevezett Somogyi udvar a Kárász utca sarkán, a Református palota és pályázatnyertesként a kaposvári színház épülete.
A szecesszió divatja hazánkban a század első évtizede végére jobbára elmúlt. Ennek oka részint az, hogy kevés igazán tehetséges művelője volt, másrészt a soha nem látott formák kivitelezése, roppant sok munkát és precizitást igényeltek. Arról nem is beszélve, hogy a kommersz igényű építtetők tőkeszegények voltak. Jó példa erre Magyar Ede későbbiekben épített házai, amelyek közül Szegeden 10-et találunk. A túlfeszített munkatempó, családi hátterének rendezetlensége (válni akar, de felesége és annak családja nem volt hajlandó) kedvenc stílusának kifulladása, és anyagi csődje elől öngyilkosságba menekült, 1912. május 5-én, 35 éves korában.
Magyar Ede alkotóműhelye a Reök-palota bejáratának bal oldalán található két irodahelyiségben volt. Nála dolgozott Sebestyén Endre és Soós Aladár, mindkettő építészmérnök, továbbá Takács János és Mihály Ferenc építőmesterek.
Magyar Ede szecessziója közvetlen Lechner Ödön és Lajta Béla mellé kívánkozik, de ezt a száguldó művészeti irányzatot ő képviselte a legkövetkezetesebben hazánkban. A Reök-palota egyedülállóan stílustiszta alkotás, amelyen nem ismerhető fel egyetlen kortárs építész szolgai másolása sem. Annyira egyedülálló és magányos ez a ház hazánkban, mint Csontváry sokat emlegetett cédrusa.
Magyar Ede szegedi „békebeli” évei kedveztek az építő szándékának. Szerencsénkre nem pusztították el alkotásait a háborúk, és az emberi értetlenség sem. Magyar Ede életművének bemutatása itt csak dióhéjban történt. Munkásságának kutatását tovább szeretnénk folytatni, mivel sok adat még tisztázásra szorul.
ZÁDORINÉ GAÁL GYÖNGYI
Megjelent: Csongrád Megyei Hírlap - 1988.április 21.