A szecesszió formavilágában alkotó kiváló művészt, Magyar Edét „magyar Gaudi”- nak is nevezhetjük. 112 éve született Orosházán, négygyermekes családban. Édesapja asztalosmester volt, többféle találmány megvalósításával is foglalkozott. A család 1880-ig Oszadszki nevet viselte, csak attól kezdve használták a Magyar vezetéknevet. Az építészet iránt igen fogékony fiatalember az építőmesteri képesítést a Budapesti Felsőipari Iskolán szerezte meg. Ezt követően előbb Temesvárra ment, majd Szegedre került, Ádok István építőmesterhez, aki fölismerte benne a tehetséget, tanította. Sikeres építőmesteri vizsgát 1901-ben tett. Megnősült, és apósa támogatásával vállalkozóként kezdte pályáját. Tudását külföldi utazásain tökéletesítette: bejárta Párizst, Berlint, Münchent, és tapasztalatokkal gazdagon tért vissza Szegedre, ahol irodáját megnyitotta. Tudását autodidakta módon tökéletesítette.
A művészetek forrongásának középpontjában, Párizsban halmozta föl magában a szecesszió élményanyagát. Az 1900-as világkiállításra egész Európa egybegyűjtötte a szecesszió iparművészeti tárgyait.
Szegedi tervezői munkássága 1904-ben indult. Főbb megvalósult tervei:
Megbízásai voltak még: második szegedi színház, szentesi református templom, dorozsmai lóavató. Magyar Ede alkotóműhelye a Reök-palota bejáratának bal oldalán található két irodahelyiségben volt.
Nála dolgozott Sebestyén Endre és Soós Aladár, mindkettő építészmérnök, továbbá Takács János és Mihály Ferenc építőmesterek. Magyar Ede munkássága közvetlenül Lechner Ödön és Lajta Béla életműve mellé kívánkozik, de ezt a száguldó művészeti irányzatot ő képviselte a legkövetkezetesebben hazánkban.
Magyar Ede egyik, ma már szinte felismerhetetlenül átépített házáról így ír Bakonyi Tibor:
„Lakóházat tervez a Bartók Béla tér és a Tábor utca sarkára. Az épület saroktoronnyal ékesített és a tető fölé metsződő, erősen hangsúlyozott rizalitokkal tagolt homlokzattal 1905 nyarán készült el. Mivel a Bartók Béla tér egységes beépítési magasságának érdekében 1959-ben emeletet húztak az épületre, a homlokzat régi díszei megsemmisültek. Érintetlenül megmaradt viszont az áttört rovarszemhez hasonló, metszett üvegezésű kapu. A kapualj két oldalon Sorakozó, gipszből formált leányalakok a kor híres táncosnőinek (Lole Fuller, Yvette Guileert) alakját idézik. A belépőt virággal köszöntő, napkorong háttérrel eszményített nőalakok, a szecessziós szimbolika szép megtestesítői. A ritmusba ”lendülő„ enyhén plasztikusan komponált ruharedők és a mennyezetre fölfelé ”vonagló„ gipsztagozatok egyetlen kompozíciós egységet alkotnak. Ez a korai alkotás még így töredékesen is ígéretes pályakezdést sejtet, egyúttal hű képet ad a századelőn Szegeden tevékenykedő díszítőművészek kiemelkedő képességeiről. Magyar Ede másik, méreteiben nagyobb, de mai állapotában már semmi eredetit sem tartalmazó műve a többszörösen átépített Schäffer-palota, a Kígyó utca - Bajcsy-Zsilinszky utca - Nagy Jenő utca - Lenin körút által határolt telken. E kétemeletes bérházat egykor gazdag szecessziós ornamentika díszítette. A sarokerkélyeket konzollá stilizált leláncolt angyalok tartották. Torzóik még ma is láthatók. A túldíszített, erősen tagozott felépítményeket drága fenntartási költségük miatt, még a húszas években eltávolították. Az épület utolsó eredeti részeit, a belga Paul Hankar hatását mutató, becsesen hullámzó szökőkútszerűen szétáradó vonalazású betétrácsokkal ellátott faportálokat a közelmúltban fémportálokra cserélték ki. Ezzel az épület végképp jellegtelenné silányult. Magyar Edének ez a két munkája gazdag képzelőerőről és a divatos új stílusban való jártasságáról tanúskodik.”
A jelentős megbízások mellett kisebb feladatokat is elvállalt. Ezek többsége szerény kivitelű bérház. 
Közülük csupán a Szűcs utca 9. számú egyemeletes lakóház érdemel említést, érdekes folyondár keretezésű ablakai és kapurácsai miatt.
Ezt követően tervezte meg a Reök-palotát, legsikeresebb alkotását. Itt alkalmazta legbátrabban, ugyanakkor legbecsesebben a természeti formákat. A rendkívüli invenciózus tervezői szemléletével párosult a fantáziadús architehtitus. Épületei, amellett, hogy praktikusak, előkelő művészi külsejűek és finoman átgondolt részleteikkel kitűnnek az átlagos épületek sorából. A Reök-palota egyedülállóan stílustiszta alkotás, amelyen nem ismerhető föl egyetlen kortárs építész másolása sem. Annyira egyedülálló és magányos Magyarországon, mint Csontváry sokat emlegetett cédrusa. Az épület díszeinek növényi formái, vonalkultusza, a megszokottól eltérő, különös színei nemcsak Szeged, hanem az ország legjobb szecessziós épületei közé emelik.
A házon alkalmazott díszítések minden bizonnyal az építtetőnek, Reök Ivánnak is szóltak, aki a Magyar Királyi Folyammérnökség főnöke - hivatalában négy mérnök, két segédmérnök és egy irodatiszt dolgozott. (Reök Iván Zürichben tanult, modern felfogású mérnökember volt, s ezen túlmenően Munkácsy Mihálynak unokatestvére. Az építtető többször megfordult Párizsban, s minden bizonnyal az ott látottak segítették mérlegelni azt a gondolatot, hogy hazahozza a kor legdivatosabb építészeti stílusát.) A Reök-palota homlokzatának tagolása díszítményei összenőttek az épület szerkezetével, elválaszthatatlanok. Az épület eredeti festett homlokzati terve 1944-ben még látható volt, azóta nyoma veszett.
Takács János 1961-ben, az akkori felújításkor levélben pontos leírást adott a palota építéstörténetéről Beszédes Kornélnak, az akkori városi főmérnöknek, s ezt a levelet tekinthetjük az épület egykori kialakítása leghitelesebb bizonyítékának. A hazai szecessziós vasművesség legnagyobb teljesítményei közé tartoznak a Reök-palotának a korábbi hagyományok lázadó semmibevételével komponált szertelen erkélyrácsai és lépcsőkorlátai. A francia vasművesség formáinak gazdag fantáziájú hajtásait véljük fölfedezni. Fekete Pál munkái - 1906-ban készültek - különösen a korlát mutatja legpregnánsabban a stilizált és naturalisztikus formák együttes alkalmazásának festői megvalósítását. A csapódó indák és virágok követhetetlen szövevénye lenyűgözi a szemlélőt. A lépcsőház tengelyében, az orsótérben föltekintve tűnik különösen szembe a lüktető mozgalmasság, a féktelen áramlás, amely a munkát szecessziós vasművességünk egyik csúcspontjává avatja. 
(Szegeden több ház kovácsoltvas munkája, üzemének cégére bizonyítja magas mesterségbeli tudását, a szecesszió dekoratív ornamentikájának lenyűgöző ismeretét. Fekete Pál élete hamar kilobbant, pazarlóan gazdag munkássága, sajnos, torzó maradt.)
A koronát a homlokzat fölső mezőiben megjelenített vízitündérek tették föl, melyek Reök Ivánnak mint „vízen járó kultúrmérnöknek” igen tetszettek. A művészi alkotásokat azonban népes családjának konzervatíbb nevelésű tagjai lekapartatták az akkori szegedi képzőművészek megbotránkozására. A Reök-palota méltó értékelését Bakonyi Tibor már több esetben elvégezte. Magyar Ede munkásságának kutatása azonban folytatásra vár, amit Iván Mónika építészmérnök már el is kezdett. Így csak néhány kiegészítés. A luxuskivitelű lakások jó néhány részlete ma már csak emlékben él: a táncterem méretű szobák mennyezetdíszei, a gyönyörű ajtók, aranyozott mélyedésekkel, a tapétaajtók, az egykor újdonságnak számító gázégésű hengerkályhák a fürdőszobákban, a liliom mintájú festett mosdókagylók. Az 1960-as fölújításkor erős károsodást szenvedett homlokzat egyszerűsítését elrendelték, ezt szerencsére Beszédes Kornél határozott föllépése nyomán állagvédelemre módosították. Ebbe azonban - sajnos - az is belefért, hogy a kissé rosszabb állapotú vasvirágokat inkább letörték, mintsem helyreállították volna. A lépcsőház első emeleti fordulójánál is lefűrészelték azt a nagy alakú, vőfélybotra emlékeztető lámpát, amelyben a gömböt alkotó virágok rejtették a foglalatokat. A Reök-palota földszintjét a harmincas években Németh István vendéglős vezette, 1947-ben Vadász Istvánnéé volt a hivatalosan A huszárokhoz címzett vendéglő, amelyet Vadász kocsmának is hívtak. A felszabadulás után óriási lakásokat földarabolták, azóta társbérletben lakják.
Az épület mai jellemzőit a Délterv vezető tervezője, Koczor György foglalta össze: „Építészet: a nagyméltóságú, különleges épület rendkívül rossz fizikai állapotú.
Homlokzati rekonstrukciójának fölújítási tervei készülnek. Kiemelt gondossággal kezelendők a földszinti üzlethelyiségek hasznosítása. A volt bisztró visszaállítása -páraterhelése és használatának módja miatt - nem javasolható a továbbiakban. Az épület impozáns megtartása miatt sem illik ide a Szelka tévé-rádió szerviz sem. A folyamatban lévő tömbrekonstrukció tervei szerint a Lenin körút és a Kárász utca közötti belső gyalogos kapcsolat fontos kapuja lehet, ha a Kölcsey utca 10. számú épület földszinti üzletprogramja megoldható lenne.
A tömb és az épület rekonstrukciója szempontjából nagyon fontos az épület előtti I. világháborús emlékmű környezetének felújítása, kulturálttá tétele.
Az épület déli tűzfalának homlokzatmódosítása tömbrekonstrukció szempontjából rendkívül fontos, s az épületen belüli lakásállomány (társbérletek) rendezését is szolgálná.”
1910 körül újra fellángolt historizmushoz sorolható Ungár-Mayer palotának - Magyar Ede méretre legnagyobb alkotásának - sok hazai egyenrangú társa akad, s ezeket a modern építészet teljesítményeit méltató és ismertető kötetekben senkinek sem jutna eszébe bemutatni. Kortünet ez, nagyon is fontos kortünet a modern építészet történetében, értelmét a szecessziónál mindenki által jobban érthető görög-római formakincs - mint a további fejlődés kiindulása - adja. Úgy gondolom, ezen át vezetett az út a modern építészethez.
A Jósika utca 14. számú bérház homlokzatát négy pilaszter fogja közre, gazdagon díszített tagolt rizalitokkal. Az övpárkány alatt félkörívesen lehajló füzérfonatok díszítik. A főpárkányon futó leander-dísz a homlokzati kiemelést szolgálja. A bejárati ajtó melletti két oszlopfejezetén álló gyermekalakok, eredetiben derekukon szeméremfüzér-díszítés volt, sajnos a restauráláskor azt nem állították vissza. Az ajtó fölötti, parkrészletet ábrázoló tájkép - színes kirakott kerámiából - még mindig megállja a helyét. A nyílászárók követik a homlokzati fal körvonalas játékát. Az egész homlokzat olyan, mint egy míves dombormű. A belső terek kialakításának lehetőségeiben mekkorát lépett a modern építészet kötetlen funkcionális téralakítás felé. Remekművét dicséri az udvarba tervezett szökőkút és rózsalugas.
Ez a ház volt a színhelye az építész tragédiájának: az alig 34 éves építőmester, Magyar Ede itt lett öngyilkos 1912. május 5-én. Szerelmének, az építtető Herczegnének szeme láttára szíven lőtte magát browning-revolverével, s azonnal meghalt. A Reök-palotában levő irodájában asztalra rajzszögezett papíron hagyta üzenetül: „Senkit se okoljanak halálomért.” (A Jósika utca 14. számú épület történelmi esemény színhelye volt 1944-ben: a zsidó elhurcolás idején gyűjtőhelyként, táborként szolgált.) Magyar Ede munkásságát értékelve elképzelhetőnek tartanám, hogy több szerv összefogásával (városi tanács, Móra Ferenc Múzeum, Építőművészek Szövetsége, tervező és építőipari vállalatok stb.) a Jósika utca 14. számú ház magasföldszintjén, Herczegné volt lakásában emlékszoba alakuljon, ahol a „zseni építész” alkotó éveit és a szegedi szecesszió emlékeit tárnák a közönség elé.
Az említett bérház rekonstrukcióját az Ingatlankezelő Vállalat 1988-ban fejezte be, azóta másik szecessziós stílusú bérház, a „református palota” felújítását is elkezdte, a Lenin körút 37. szám alatt. E két épület méreteiben nagy, de építészeti értéket tekintve már kevésbé jelentős. Sajátos Magyar Ede két épülete: a református palota és a Jósika utcai palota, ahol vallásos jelenetet (magvetés, aratás) és tájképet tett színes kerámiával az épületre. A díszítőszobrászat kedvenc formája a fiatal nő, vagy csak annak a feje, amelynek Magyar Ede épületein kívül éppen a Sajtóház a legszebb példája. Magyar Ede szegedi „békebeli” évei kedveztek az építő szándéknak. 
Műveit nem pusztította el végérvényesen a háború és az emberi értetlenség. Ugyanakkor kérdés, a mai, késői utódok a megteremtett értékeket meg tudják-e védeni?
Magyar Ede Szeged város szecessziós építészeti stílusának megalkotója, életművének bemutatása Bakonyi Tibor építész könyvének megjelenésével elkezdődött.
ZÁDORINÉ GAÁL GYÖNGYI
Megjelent: Szeged - a tanács közlönyének várospolitikai melléklete - 4.szám 1989.